Szerencsés az a tanár, oktató és mentor, akinek a tantárgyát szeretik. Szerencsés az is, akinek a tárgya eleve rengeteg készséget fejleszt, segíti az önismeret formáit és az önszabályozás kialakulását. Hasonlóan fontosnak érezheti munkáját az, aki olyan tárgyat tanít, ahol a tárgynak eleve része, vagy célja a reális önértékelés kialakulása, a józan életszemlélet és a személyes, valamint a csapatmunka megszületése. Ilyen környezetben az órai gyakorlatok és a tapasztalatok révén természetesen születik meg az együttműködés és az alkalmazkodás, mindezek révén pedig az együttérzés és a türelem. Fokozottan igaz mindez, ha a tárgy jellege az egész embert nézi és formálja, segíti.
Léteznek olyan tevékenységek, melyek mindezt együtt ölelik fel. Ilyenek az ének-zene, a szolfézs, a test nevelése, a tánc, a művészeti képzések, az alkotást magukban hordozó tevékenységek ... Oldalakon keresztül sorolhatnánk készségfejlesztő és embernevelő hatásaikat, hivatkozva mindennapi életminőségünket és szemléleteinket meghatározó pozitívumaikra. Vagy akár tanulási, kommunikációs, párkapcsolati, önértékeléssel összefüggő oldalaikra. Vagy egyéb területeken való problémamegelőző, egészségmegőrző és rekreációs lehetőségeikre. És a sornak ez még csak a kezdete.
Szülőként, tanárként, segítőként, vagy barátként az egyik kérdés: hogyan segíthető egy gyermek, vagy egy ember egészséges, elégedett, kezdeményező, az elé kerülő helyzeteket megoldó és feldolgozó, érett, kiegyensúlyozott felnőtté?
Nézzük meg, milyen lehetőségeket rejt a zene, gyerekek és fiatalok számára pedig az ének-zene és szolfézs ezen a téren!
Meglepetések és felfedezések - RAJT!
